Sár, vér és a korhadó levelek szaga terjengett a fojtogató levegőben.
Nikel térdre rogyott a sűrű aljnövényzetben, egyik kezével a vérző vállát szorítva.
"Kai, vigyázz!" – ordította a fiú, de a hangja elcsuklott a fájdalomtól.
Fák koronája mögül egy sötét alak vetődött elő, arcát a homoki shinobi maszkja takarta.
Gyilkos szándék áradt a támadóból, ujjai között fém villant a félhomályban.
Suki messzebb állt, ugrásra készen, de a bénító félelem egy pillanatra földhöz szegezte.
Kai nem habozott.
Mélyen a tüdejébe szívta a nedves, fojtogató erdei levegőt.
Gyerekkori rémálmok villantak fel a szeme előtt: a tehetetlenség, a lángoló otthon, a gyengeség, ami majdnem az öccse életébe került.
Soha többé nem fog elbukni.
Ezúttal nem lesz gyenge.
Ujjai villámgyorsan formálták a kézpecséteket, szinte láthatatlanul a sűrű párában.
"Kihűlés..." – suttogta, és a környező levegő hőmérséklete azonnal a fagypont alá zuhant.
Pára csapódott ki a leheletéből, miközben a talajon lévő pocsolyák jéggé fagytak.
Homoki ellenfele gúnyosan felnevetett, miközben egy hatalmas szélpengét indított el feléjük.
"Azt hiszed, egy kis fagy megállít?" – sziszegte a renegát, hangjában mély megvetéssel.
Nikel felnyögött, ahogy a szélvágás ágakat szaggatott le a fejük felett.
Kai szemei hideg, számító fénnyel villantak meg.
Düh helyett jéghideg fókusz uralkodott el rajta.
Megfeszítette a combizmait, és elrugaszkodott a sáros földről, egyenesen a támadás felé.
Suki elfojtott egy kiáltást, látva a fiú vakmerőségét.
"Kai, ne menj egyedül!" – kiáltotta, miközben megpróbálta összeszedni a saját csakráját.
Túl késő volt a taktikázáshoz.
---
Két hatalmas ugrással Kai már a fák törzsei között cikázott.
Vérvörös düh helyett a múlt kísértetei hajtották előre.
Emlékezett az éjszakára, amikor Nikel majdnem meghalt, mert ő túl lassú volt.
Gyengeségnek nincs helye ebben a világban.
Most csak a könyörtelen hatékonyság maradt.
Vízbuborékok emelkedtek ki a mocsaras talajból, engedelmeskedve az akaratának.
Pillanatok alatt kristályosodtak ki, éles, fagyos pengékké alakulva a levegőben.
Jégsurikenek tucatjai lebegtek Kai körül, tükrözve a lombok között átszűrődő halvány fényt.
"Dögölj meg!" – ordította a homoki shinobi, és előrerántotta a fegyverét.
Kai csak megrázta a fejét, arca merev maradt, mint a márvány.
Laza csuklómozdulattal indította útjára a fagyos halált.
Százával repültek a jégtűk és surikenek, átszelve a sötét erdőt.
Süvítő hangjuk betöltötte a teret, ahogy fák kérgébe és levelekbe fúródtak.
Homoki támadójuk megpróbált kitérni, de a jég zápora túl sűrű, túl gyors volt.
Elsőként a bal combját érte egy találat, mélyen a húsba marva.
Ordítása visszhangzott a fák között, de a jég nem olvadt el a sebben, hanem fagyasztani kezdte a környező szöveteket.
Második, harmadik, negyedik fagyos penge fúródott a törzsébe és a karjaiba.
Vér spricselt a mohás talajra, de azonnal megfagyott, bíborvörös jégkristályokat alkotva.
Kai nem állt meg.
Könyörtelenül lépett közelebb, ujjai újabb pecsétet formáltak.
"Nincs kegyelem" – suttogta magában.
Nikel biztonsága mindennél előbbre való volt, még a saját emberségénél is.
---
Suki döbbenten figyelte a jelenetet a sűrűből.
Gyomra rándult egyet a brutalitás láttán.
Ismerte Kait, tudta, hogy céltudatos, de ez a jéghideg kegyetlenség megrémítette.
Nem volt benne semmi hezitálás, semmi megbánás.
Csak egy gépies, halálos precizitás, ami inkább emlékeztetett egy bérgyilkosra, mint egy fiatal geninre.
"Kai..." – suttogta Suki, de a hangja elveszett a szélben.
Ránézett Nikelre, aki szintén tágra nyílt szemekkel figyelte a bátyját.
Nikel arcán a megkönnyebbülés keveredett az őszinte félelemmel.
Tudta, hogy Kai miatta tette, de a módszer... a módszer hátborzongató volt.
Renegát ellenfelük térdre rogyott, tüdeje zihált, miközben a jég lassan elzárta a vérkeringését.
"Te... mi vagy te?" – hörögte a homoki nindzsa, miközben fagyos vér szivárgott a szájából.
Kai megállt előtte, felülről nézve le a haldoklóra.
Tekintetében nem volt gyűlölet, csak a fagyos üresség.
"Túlélő, aki nem hagyja meghalni a testvérét" – felelte Kai halk, metsző hangon.
Lassan felemelte a kezét, hogy véget vessen a küzdelemnek.
Suki elfordította a fejét, nem bírta tovább nézni.
---
Csend telepedett az erdőre, miután a harc zaja elült.
Nikel lassan felállt, támogatva a sérült karját, és Kai felé lépett.
"Köszönöm..." – mondta halkan, de a hangja remegett.
Kai megfordult, és a tekintete azonnal lágyult egy kicsit, ahogy az öccsére nézett.
"Jól vagy?" – kérdezte Kai, miközben odalépett hozzá, hogy megvizsgálja a sebet.
Bólintva Nikel próbált erősnek tűnni, de az arca sápadt volt.
Suki is közelebb merészkedett, bár tisztes távolságot tartott Kaitól.
Kerülte a fiú tekintetét, ujjai idegesen babráltak a fegyvertáskájával.
"Ez... ez túl sok volt, Kai" – mondta Suki végül, megtörve a nehéz csendet.
"Megölhetted volna anélkül is, hogy..." – nem tudta befejezni a mondatot.
Kai hidegen pillantott rá.
"Ha életben hagyom, visszatér" – vágta rá Kai nyersen.
"Ezzel Nikel életét kockáztattam volna. Nem teszek ilyet."
Suki megborzongott a szavaitól, de nem vitatkozott tovább.
Tudta, hogy ebben a vizsgában a túlélés a tét, de a határok kezdtek elmosódni.
Halott ellenfelük teste lassan kezdett kihűlni a fagyos földön.
Kai leguggolt a holttest mellé, hogy átkutassa a felszerelését tekercsek után.
Valami azonban felkeltette a figyelmét.
---
Sáros ujjai végigfutottak az ellenség zsebein, de nem talált semmilyen vizsgatekercset.
Furcsa volt.
Egy shinobi sem indulna harcba a Halál Erdejében a saját tekercse nélkül, hacsak nem más célja volt itt.
Kai homloka ráncolódott, ahogy a gyanú befészkelte magát az agyába.
"Nincs nála semmi?" – kérdezte Nikel, közelebb lépve.
"Semmi" – felelte Kai, miközben megfordította a merev testet.
"Ez nem egy normális vizsgázó volt. Túl szervezett, túl céltudatos."
Suki is odalépett, kíváncsisága legyőzte a félelmét.
"Mit értesz ezalatt?" – kérdezte a lány, lehajolva hozzájuk.
Homoki nindzsák nem szoktak egyedül vadászni a vizsga ezen szakaszában.
"Ráadásul a mozdulatai... nem a Homokrejtek stílusát követték. Sokkal agresszívebb volt. Sokkal mocskosabb."
Ujjai megálltak a férfi övénél.
Egy rejtett zseb lapult a bélés belsejében.
Kai egy rántással feltépte a szövetet, és a kezébe vett valami nehezet.
Az erdő sötétje mintha még fojtogatóbbá vált volna körülöttük.
Gondolatai hirtelen visszaszálltak a múltba, egy hideg téli éjszakára.
Akkor még csak nyolcéves volt, tehetetlen és gyenge.
Gyilkosok lépteinek zaja még mindig visszhangzott a fejében minden alkalommal, amikor becsukta a szemét.
Akkor megfogadta, hogy soha többé nem engedi, hogy a félelem megbénítsa.
Amennyiben kegyetlennek kell lennie a túléléshez, akkor az lesz.
Jéggé fagyasztja a szívét, ha kell.
"Kai?" – Nikel hangja zökkentette vissza a valóságba.
"Itt vagy?" – kérdezte az öccse, aggódva figyelve bátyja üveges tekintetét.
"Igen" – felelte Kai, és megrázta a fejét, elűzve a kísérteteket.
"Csak... eszembe jutott valami."
Suki leguggolt a holttest másik oldalán, és óvatosan megérintette a férfi megfagyott karját.
"Nézzétek a bőrét" – suttogta, észrevéve valami furcsát.
"Ez nem a fagyás miatt ilyen."
Kai közelebb hajolt.
"Olyan, mintha valami felemésztette volna belülről" – állapította meg Kai, ujjait a férfi nyaki ütőeréhez szorítva.
Nikel megborzongott, és hátralépett egyet.
"Úgy érted, hogy valaki irányította?"
"Lehetséges" – bólintott Kai.
Suki felállt, és a fák koronáját kémlelte.
Túl sok volt a feszültség, még a Chunin vizsgákhoz képest is.
Háború előszele lógott a levegőben, de senki sem akart beszélni róla.
Most pedig itt álltak egy rejtélyes holttest felett, miközben a társa egyre inkább egy érzéketlen fegyverré vált.
"Tovább kell mennünk" – mondta Suki, hangjában sürgetéssel.
"Zaj biztosan idevonz másokat is. Nem maradhatunk itt."
"Igaza van" – tette hozzá Nikel.
"Sebem nem súlyos, de el kell látni rendesen, mielőtt elfertőződik."
Kai nem mozdult.
Tekintete a halott nindzsa jobb kezére szegeződött, ami görcsösen szorított valamit a sárban.
Fagyott ujjak szorítása erős volt, de Kai könyörtelenül felfeszítette őket.
Suki halkan felszisszent a csontok roppanásának hangjára, de nem szólt semmit.
Ahogy a fagyott ujjak végre elengedték a tárgyat, fém csillant meg a sötét talajon.
Kai kinyújtotta a kezét, és felemelte a fegyvert.
---
Hideg szél söpört végig a lombok között, baljós suttogással töltve meg a teret.
Kai ujjai között forgatta a különös fegyvert, miközben Suki és Nikel feszülten figyelték.
Fénye nem volt a szokásos acélnak, inkább elnyelte a beeső sugarakat.
Súlyosabb volt, mint egy átlagos kunai, és a markolata durva tapintású volt.
"Mi az?" – kérdezte Nikel, közelebb lépve.
"Nem tudom pontosan" – felelte Kai, miközben a hüvelykujjával végigsimította a fém sötét felületét.
Suki is odalépett, és a szemei elkerekedtek a döbbenettől, ahogy meglátta a fegyver részleteit.
Különös mintázat borította a pengét, apró, pikkelyszerű faragások, amelyek szinte életre keltek.
Fekete pikkelyek, amelyek egy kígyó bőrére emlékeztettek.
Suki keze a szájához repült.
"Ez... ez nem lehet" – suttogta, hangja alig volt több egy lélegzetvételnél.
Kai azonnal rászegezte a tekintetét.
"Ismered ezt a szimbólumot?" – kérdezte, hangja hirtelen élessé vált.
"Nem közvetlenül" – dadogta Suki, miközben hátrált egy lépést.
"De az akadémiai archívum tiltott részlegében láttam ehhez hasonlót egy régi tekercsben."
Nikel értetlenül nézett rájuk.
"Miről beszéltek? Ez csak egy fegyver."
"Nem, Nikel" – rázta meg a fejét Kai, miközben a szemei összeszűkültek.
"Ez nem egy egyszerű shinobi játékszere."
Közelebb tartotta a kunait a halvány fényhez, hogy mindannyian láthassák.
Három, egymásba fonódó kígyó ábrája volt a fémbe vésve, aprólékos pontossággal.
Sötét aura derengett a fegyver körül, ami hideg rázást küldött végig Kai gerincén.
Emlékek törtek fel benne a tiltott könyvtárból, ahol titokban kutatott a múlt titkai után.
Ott találkozott először ezzel a névvel, amit csak suttogva mertek kiejteni.
Orochimaru.
Név magával hozta a halál és az árulás ízét.
Kai szíve hevesebben vert, de az arca mozdulatlan maradt.
Ha az egykori legendás Sannin valóban visszatért, Konoha nagyobb veszélyben van, mint hinnék.
---
Suki feszülten figyelte Kai reakcióját.
Tudta, hogy a fiúban mély sebek égnek, és ez a felfedezés csak tovább szítja a tüzet.
"Mit fogunk tenni?" – kérdezte halkan.
"Nem szólunk senkinek" – vágta rá Kai azonnal.
Nikel meglepetten nézett a bátyjára.
"De Kai, ha ez egy külső fenyegetés..."
"Vizsgáztatók már talán tudnak róla, vagy ami még rosszabb, tehetetlenek" – magyarázta Kai.
"Ha most feladjuk a vizsgát, nemcsak elbukunk, de célponttá is válunk."
Suki hitetlenkedve rázta a fejét.
"Ez őrültség! Ez nem egy egyszerű próbatétel többé!"
"Pontosan ezért kell erősebbé válnunk" – lépett közelebb hozzá Kai.
"Gyengeség halál. Én nem fogok meghalni, és nem hagyom, hogy Nikel meghaljon."
Nikel némán bólintott, bár az arca még mindig sápadt volt.
Bízott a bátyjában, még akkor is, ha Kai döntései a szakadék szélére sodorták őket.
Suki látta, hogy nem tudja meggyőzeni őket.
Saját belső harca tükröződött a szemében.
Végül mély levegőt vett, és bólintott.
"Rendben. De ha a dolgok még rosszabbra fordulnak, nem fogok hallgatni."
"Megállapodtunk" – felelte Kai, de a gondolatai már messze jártak.
---
Sötétség borult az erdőre, ahogy a nap utolsó sugarai is eltűntek a fák koronája mögött.
Nikel sebeit Suki látta el a legjobb tudása szerint.
Kai kissé távolabb állt tőlük, a fegyverét tisztítva.
Minden faág reccsenése, minden levél zizzenése potenciális veszélyt jelentett.
Gyermekkora óta arra nevelték, hogy ne bízzon senkiben.
Konoha falai biztonságot ígértek, de a valóságban csak egy másik kalitka volt.
Csak az erő számított, a tiszta, könyörtelen erő.
Mai harc megmutatta, hogy jó úton jár, de ez még mindig nem volt elég.
Ha az ellenfelek ilyen fegyverekkel rendelkeznek, még több hatalomra van szüksége.
"Kai, pihenned kellene" – mondta Nikel, odasántikálva hozzá.
"Én őrködöm egy ideig."
Kai ránézett az öccsére, és a szeme lágyult egy kicsit.
"Nem kell, Nikel. Menj vissza pihenni."
"De..."
"Ez parancs, Nikel" – mondta Kai halkan.
Öccse sóhajtott, de nem ellenkezett tovább, visszatért a rögtönzött fekhelyére.
Kai egyedül maradt a sötétségben.
Elővette a fekete, pikkelyes kunait a zsebéből.
Hideg fém szinte égette a bőrét, mintha tiltott energiát sugározna magából.
Gondolatai a tiltott tekercsekre terelődtek, amelyeket egykor titokban olvasott.
Azokban a tekercsekben szerepeltek azok a pecsétek, amelyeket most felismert.
Nézte a három kígyó ábráját, és a felismerés hideg borzongása futott végig a testén.
Nem volt kétség a szimbólum eredetét illetően.
Ahogy a homoki shinobi elesett, egyetlen fekete pikkelyes kunai hullott ki a szorításából, ami nem a Homoké vagy Konoháé volt, hanem egy olyan hátborzongató szimbólumot viselt, amelyet Kai csak tiltott tekercsekben látott.